Szavak és érzések nem mindig fedik egymást! Az ember szereti elfedni az érzéseit a szavakkal! Nem mindig sikerül, de néha bejön! Csak hogy egyszer, vissza üt s akkor, fájdalom tör rá, mit nehéz feldolgozni!
Miért hazudik, mert beakarja csapni önmagát?! Vagy mást? De sokáig úgy sem sikerül!
Életünk, hosszú-hosszú út, kemény megpróbáltatás! Bukkanók és zökkenők, varga betűk és éles kanyarok között, szélben, viharban, napsütésben, hófúvásban! De mi csak megyünk, megyünk mert ezt rótták ki ránk!
Legfeljebb félelmeink azok, melyek vissza húzhatnak, vagy bátorságunk, mely előre visz! De mindig csak előre nézz, hátra soha! Hagyd az elmúlt pillanatokat, az elmúlt órát és évet, mert oly rövid az élet!
Csak a jelennel foglalkozz, s ha túltetted magad a jelen pillanaton, már a múlté, és elmúlt! Változtatni rajta ha akkor nem tudtál, most már nem tudsz! Miért a múlttal foglalkozol, mikor a jelenben, a jelent kell megoldanod!
S ha nem tudod mit mondtál egy pillanattal előbb, ne törődj vele, mert EL-MÚLT!
A jelen pillanatban a Fény az, mely vezet, fogja a kezed! Ne ragadj bele a lehúzó alacsony rezgésű gondolatok és szavak világába! Igen Istenem! Megfogadom a tanításodat és át adom Testvéreimnek mind azt, amit nekem adtál!
A VÉGTELEN SZERETETED, KEGYELMED SUGARÁT!
Erzsébet
