Az alázat útja

Ha hagyom, elvesztem! Ha nem, akkor még inkább! Most, mi az igazság?
Alázatossá válni? De nem tudom hogyan? Mi az alázat? Mindenbe beletörődni, vagy harcolni? Mint Jézus tette, beletörődött sorsába az ATYA AKARATA SZERINT? Ez az alázat? Én nem tudom! Már nem szabad gondolkodni, mert az nem alázat? Elfogadni a sorsom? Hiszen nem is létezem! Mit fogadok el, ha irányított lény vagyok? Csak porszem, kit a szél sodor ide-oda? Nem tehetek róla!

Nem én rendelkezem szabad akarattal? Hanem a szél dobál ide- oda? Fel kap és ledob, a napba repít, vagy a pokolra dob? A szél visz el, vagy hagy ott! Sorsom tőle függ! Egyszer fent, egyszer lent! De néha, repülhetek a széllel, mint a porszem, és örülhetek hogy megismerhetem a repülést! Jó ha nem hagy egy helyben, mert ilyen porszem is van. Odúba esik, honnan a szél soha nem tudja kiemelni. Így hát örülök,
hogy az úton lévő porszem lehetek, egyszer fent, s egyszer lent!

Sodorj szél engem messzire, fel és le! Hullám völgyek s hegyek felé, hogy megismerhessem a Napot, a Csillagokat, s láthassam a sziklát, a füvet, s a virágokat! Jó ez így! majd egyszer talán szétmálik a porszem, hiszen ő sem örök, s más lesz! Kisebb, vagy nagyobb. De így van jól! A szél visz el, s a szél hoz meg! Lehet hogy neki van igaza, annak a porszemnek, akinek odúba kellett esnie, lehet hogy nem!

De lehet, hogy annak van igaza akit repítenek, s egyszer fenn, s egyszer lent!
Mi az igazság? Az nincs! itt nincs! Oda át van! Van oda át egyáltalán? Vagy csak képzelet ez is?
A porszem képzelete? KI JÁTSZIK VELE?

ERZSÉBET